Együtt vagy külön: Kivel éljenek együtt az idősek?
A modern pszichológusok gyakran hirdetik és támogatják azt az elképzelést, hogy mindenkinek külön kellene élnie – a gyerekeknek a szülőktől, a szülőknek a gyerekektől, sőt még a házastársaknak is. Ezt fontos lépésnek tartják a személyes autonómia és az egészséges kapcsolatok kialakításában. A pszichológusok által „szeparációnak” nevezett folyamat nemcsak a fizikai elkülönülésről szól.
lakhatásról, hanem egy fokozatos érzelmi eltávolodásról is, amely segít az autonómia, a személyes határok és az állandó felügyelet nélküli döntéshozatal kialakításában. Ugyanakkor az idős szülők, különösen, ha pár nélkül maradnak, gyakran az „üres fészek szindróma” alá esnek, és szorongónak és magányosnak érzik magukat. Az időskor beköszöntével az emberek nemcsak fiziológiai változásokat, hanem érzelmi téren is nehézségeket tapasztalnak – fokozott szorongás, szomorúság, néha excentrikus viselkedés, az új helyzetekhez való alkalmazkodási képesség csökkenése.
A munkahely elhagyása, a barátok és a társadalmi kör elvesztése a magányosság és az elszigeteltség érzéséhez vezet. Ezért a megfelelő környezet és a meleg kapcsolatok létfontosságúak felnőttkorban.
A családi életben tehát nincsenek egységes, univerzális receptek a boldogságra, és nem szükséges külön élni ahhoz, hogy boldogok legyünk. Az együtt- vagy különélés egyéni döntés, amely minden egyes személy, család vagy pár személyes igényeitől, jellemétől, kulturális hagyományaitól és sajátos helyzetétől függ.
A lényeg nem maga az életforma, hanem a kapcsolat minősége. Az egységes „recept” hiánya annak köszönhető, hogy a boldog kapcsolatok a kölcsönös megértésen, a saját és a partner igényeinek megértésén, valamint a változásokhoz való alkalmazkodás képességén alapulnak.
Ezért az időskornak nem kell egy bizonyos forgatókönyvet követnie. Az élet 70 éves kor után más lehet. Ez egy olyan időszak, amikor megválaszthatjuk, hogy kivel akarunk együtt lenni, és hogyan akarjuk élni a napjainkat.
Az önmagaddal való együttélés fontos érték
A magány nem feltétlenül jelent elszigeteltséget vagy lelki magányt. Hanem azt a képességet, hogy a saját társaságunkban békét találjunk, örömöt az egyszerű dolgokban – hogy kávét főzzünk magunknak, hogy rohanás nélkül olvassunk, hogy állandó külső jóváhagyás nélkül éljünk. Ahogy a pszichológiai kutatások is mutatják, az önmagunkkal való együttélés képessége ritka lelki ajándék, amely autonómiát és belső harmóniát ad.
Egy üres lakás ijesztő lehet, de nem a sötétség miatt, hanem a vele járó gondolatok miatt. Az alkalmazkodás azonban azt jelenti, hogy megtanulunk hallgatni magunkra, amikor a félelem átadja helyét a tisztánlátásnak. A magány a szabadság terévé válik, ahol az ember önmaga maradhat, ami fontos az öregedéssel járó veszteségek és stressz után.
Együtt élni a gyerekekkel – csak akkor, ha ez szeretet, nem kötelesség
A gyerekekkel egy fedél alatt élni harmonikus és örömteli lehet, ha a kölcsönös tiszteleten, törődésen és melegségen alapul. Ha egy idős ember úgy érzi, hogy teljes értékű része a családnak, és nem bébiszitter vagy teher, az áldás. Az olyan jelenlét azonban, amely fáradtságot, tiszteletlenséget vagy feleslegesnek érzést okoz, olyan pszichológiai teher, amely káros lehet az egészségre.Nagyon fontos, hogy az idős embereknek legyen saját terük, a számukra őshonos dolgokkal és szokásokkal. A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy a megszokott környezet megváltoztatása az idősek számára nagy stresszt és elidegenedés forrását jelenti, ezért nem érdemes valamit feláldozni a fiatalabb családtagok kényelméért.
Baráttal – ha megvan a bizalom és a kölcsönös segítség
Egyre több idősebb nő választja az együttélést, kis társadalmi támogató csoportokat hozva létre. Az ilyen közösség nem függőség, hanem valódi barátság, ahol az emberek segítik egymást, és közösséggel, melegséggel és biztonsággal töltik meg az életüket. Ez egy olyan közelség, ahol a kölcsönös megértést, nem pedig a vitákat értékelik.
Unokákkal – tisztelettel és kölcsönös megértéssel
Az unokák gyakran valódi melegséget és őszinteséget visznek az idősek életébe, felesleges konvenciók nélkül. Ugyanakkor az idősebb rokonoknak nem szabad csak segítői lenniük az unokáknak. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy tartsuk fenn a megértést, hogy a közös élet mindenkinek – unokáknak és nagyszülőknek egyaránt – örömet szerezzen.
Ne azokkal, akik megfosztják a méltóságtól és a békétől
70 éves korod után nem szabad olyan társaságban maradnod, ahol megaláztatás, tiszteletlenség vagy ellentmondás van. Az öregkor az az idő, amikor meg kell őrizni a saját méltóságunkat, ahelyett, hogy megelégednénk azzal a szereppel, hogy másokkal „jól érezzük magunkat”. A kutatások hangsúlyozzák az időskori pszichológiai jólét fontosságát, ami tisztelet és támogatás nélkül lehetetlen.
Aktív élet és jövő 70 éves kor után is
A szakértők szerint a nyugdíjba vonulás nem jelenti az aktív élet végét. Az idősek tervezhetik és tervezzék a jövőjüket: járjanak színházba, végezzenek kreatív munkát, tanuljanak új dolgokat. Az élet iránti érdeklődés fenntartása lassítja a biológiai öregedést és javítja a pszichológiai jólétet.
A 70 év utáni élet nem a vég, hanem egy különleges időszak, amely megértést, támogatást és a saját út megválasztását igényli, ahol a méltóság és a belső béke értéket képvisel.
