A legtöbb ilyen tárgyat vagy elfelejtették, vagy kisebb és egyszerűbb analógok váltották fel.
A 80-as évek volt az az időszak, amikor a „luxus” nem jelentett minimalizmust, és a státuszt a birtoklással mérték. Minél nagyobb, fényesebb és drágább volt egy dolog, annál impozánsabbnak tűnt. Mostanra azonban az emberek a tárgyak gyűjtéséről áttértek az emlékek gyűjtésére, és az egykor áhított luxuscikkek nagy része vagy feledésbe merült, vagy kisebb, kidolgozottabb vagy egyszerűbb társaikra cserélték.
A vegoutmag.com portál emlékeztet hét olyan dologra, amiről a 80-as években mindenki álmodott, de amire ma már senkinek sincs szüksége.
1) Egy hatalmas szórakoztató központ
Egy egész falat elfoglalt, és tartalmazott egy terjedelmes tévét, videomagnót, sztereót és egy halom videokazettát. A bónusz az üvegajtók és az arany díszítés volt. A 80-as években ez volt az otthon szíve. Minél nagyobb volt a felszerelésed, annál sikeresebbnek tűntél.
A mai „otthoni luxus” egy minimalista készülék egy képernyővel vagy egyáltalán nem képernyővel, mert a videókat a telefonunkról nézzük az ágyban fekve.
2) Az üzenetrögzítő
A 80-as években az üzenetrögzítő nem csak kényelmes volt, hanem státuszszimbólum is. Elfoglalt voltál, megvolt a saját életed, és az embereknek várniuk kellett, hogy beszélhessenek veled. Ráadásul a kimenő üzenetek rögzítése gyakorlatilag művészet volt.
Manapság már senki sem hagy üzenetet. Az üzenetrögzítő egy olyan korból származik, amikor a türelem a kommunikáció elengedhetetlen része volt. A mai világ a gyorsaságon és a kényelmen alapul.
3) A hivatalos étkező
A 80-as években a hivatalos étkező a magas osztály jelképe volt. Összeillő porcelánok, kristálypoharak, esetleg egy középen lógó csillár. Eleganciát sugározott, még akkor is, ha a szoba az év nagy részében üresen állt.
Ma már elavultnak tűnik ez a koncepció. Az emberek nyitott konyhákat, reggelizőhelyeket és hosszú, rusztikus asztalokat szeretnének, ahol mindenki kényelmesen le tud ülni. Az új luxus az olyan tér, amely inkább egyesít, mint lenyűgöz.
4) Vízágy
A 80-as években úgy pozicionálták, mint a kényelem és a szexepil tökéletes kombinációját. Azonban nehezek voltak, nehezen mozgathatóak és gyakran szivárogtak. Ami a modern luxus szimbólumaként indult, az évtized egyik legrosszabb befektetése lett.
Ma az ergonomikus matracok, az állítható vázak és a memóriahab megszállottjai vagyunk.
5) Hi-Fi hifi-rendszer
Ez minden zenekedvelő álma volt. Volt benne lemezjátszó, kazettás magnó, hangszínszabályzó, erősítő és olyan hatalmas hangszórók, hogy akár bútornak is használhatta volna őket.
Most mindez a felszerelés elfér egy pár fejhallgatóban. Több zenét hordunk a zsebünkben, mint amennyit egy 80-as évekbeli gyűjtő egy egész házban el tudna helyezni.
6) Kristály dekanterek készlete
Egyetlen 80-as évekbeli házibár sem volt kristály dekanter és hozzá illő poharak nélkül. Még ha keveset is ittál, büszkén mutogattad. Ez nem a whiskyről szólt, hanem az imázsról.
Ma már a hitelességet többre értékeljük, mint a külsőségeket. Egy szép üveg bourbon egy egyszerű polcon többet mond rólad, mint egy csillogó dekanter. A modern „luxusbár” kevésbé a látványosságról, mint inkább az élményről, a szignált koktélokról, a gondosan kiválasztott palackokról és a jó társaságról szól.
7) Otthoni edzőterem
Mindenki ezeket akarta, mert kényelmet és átalakulást ígértek, azt, hogy otthon edzhetsz, gyorsan formába hozhatod magad és elképesztően nézhetsz ki. A valóságban a legtöbb ilyen edzőgép végül porosodott vagy ruhafogasnak használták.
Manapság a luxus nem a felszerelésről szól, hanem a hozzáférésről. Világszínvonalú edzéseket streamelhetsz a telefonodra, a csuklódon követheted a pulzusodat, és csatlakozhatsz olyan közösségekhez, amelyek segítenek elszámoltatni téged.
